Találtam egy egész jó állapotú videót a feltöltött fájlok között. Szinte csak azt kellett leírnom, amit láttam.
A videón nem történt semmi különös, csak két férfi beszélgetett. Egy kellemesen berendezett szobában ültek. A szoba ránézésre kellemes, arányos. Kis szemlélődés után tűnik csak fel, hogy a bútorok könnyen takaríthatóak, és törékeny dolgokat is alig találni.
- Szóval megint itt találkozunk - szólalt meg hősünk. Az egyszerűség kedvéért hívjuk Tivadarnak.
Mit kell tudni Tivadarról? Húszas éveiben járó fiatal férfi volt, hajlamos az idegeskedésre. Akár egy el nem készült Kerouac regény mellékszereplője is lehetett volna.
Ahogy a huszonévesek mostanában, lőtt ő is néhány szelfit. A haja barna, szeme mocsárszínű, de ő zöldnek mondta. Megnyerő, barátságos arca volt, kivéve ha hipszter-szakállat növesztett.
- Ha jól számolom, két hónap eltelt már. - folytatta Tivadar.
- Két hónap lenne? - kérdezett vissza beszélgetőpartnere. Középkorú, kicsit elhízott, mégis karizmatikus férfiról volt szó. Borotváltan, ingben, nyakkendő nélkül.
- Igen, a naptár szerint annyi - felelte Tivadar - Bár sokkal többnek érzem. Az első pár héten rendesen kialudtam magam. Utána, izé...
- Folytassa - törte meg a csöndet az idősebb férfi.
Kis gondolkodás után Tivadar újra megszólalt:
- Egy ideje részt veszek a csoportos foglalkozásokon. Megosztom az érzéseimet a többiekkel. Verset írok, felolvasom. Eljárok jógára is. Csak azt nem tudom, miért vagyok még itt?
- Mit gondol, miért van itt? - Kérdezett vissza az idősebbik. Különös tehetsége volt ahhoz, hogy az ilyen egyszerű kérdések is mély értelműnek tűnjenek. Volt benne valami guru-szerű.
- Nem tudom - gondolkodott el a hősünk. - Egyik nap itt ébredtem. Mármint nem ebben a szobában, hanem a másikban, ahol az ágyak vannak. Idegösszeroppanás, gondolom. Előző este sokáig dolgoztam. És az azelőtti estéken is. Amikor épp nem dolgoztam, olyankor a barátaimmal találkoztam.
- Milyen barátaival? - A guru, mint egy jó menedzser, minden bizonytalanságra rákérdezett.
- Hát, akikkel beülünk valahova egy sörre, mustráljuk a csajokat, ilyesmi. Nem mindenkivel találom meg a hangot. Van, hogy ismerős ismerősének az ismerősével valahogy minden klappol, és onnantól kezdve barátok vagyunk, együtt iszunk, ennyi.
- Ennyi?
- Röviden ennyi, igen. De ez most nem fontos. A barátok, gondolom, megvárnak. Mondja, nem lehetne valami használható wifit kapcsolni? - törte meg a beszélgetést Tivadar. Mint mostanában majdnem mindenki, szabadidejében ő is sokat internetezett. És ehhez wifire volt szüksége.
- Wifit?
- Igen, wifit. Kaptam egy kiszuperált laptopot, az kezdésnek megteszi. De internet nélkül nem tudok a másokkal kapcsolatot tartani.
- Így van. Itt nem tud akárkivel kapcsolatot tartani. - A guru hirtelen nagyon szigorú lett
- Hát ez az! Mi lesz a megrendelőimmel? - méltatlankodott a hősünk. - Ki fejezte be a fordításaikat? És mennyi idő új ügyfeleket felhajtani? Három év kemény munkája megy most a kukába.
- Mit gondol, meddig marad még nálunk?
- Hát... Pár hónap, gondolom. Vagy pár hét. Mondja meg ön! Ön szerint mennyi idő?
- Biztos rólam szól ez a beszélgetés?
Ez volt a guru egyik kedvenc mondata. Néha variálta, de általában a legegyszerűbb formánál maradt. Csak annyit kérdez, hogy Biztos rólam szól ez a beszélgetés? És ez a mondat, mint valami okkult ráolvasás, lepattintja róla a figyelmet. Hiszen ezeken a beszélgetéseken ő a guru. A háttérben marad, és mégis, majdnem minden rajta múlik. Jegyzetel, megfigyel. Hipotéziseket készít, statisztikákat gyárt. A beszélgetéseket több évre vissza tudja idézni, és mint a marhák újra és újra átrágja őket. Még mindig talál új összefüggéseket.
- Egészen biztos, hogy Önről szól. - folytatta Tivadar. - Mármint arról beszélgetünk, hogy Ön mit gondol rólam. Ha lenne egy varázspálcám, kicsit átírnám a gondolatait, mármint egy hónapja átírtam volna, és már...
- És már újra közöttünk lenne.
Ez furcsa volt. A guru, akit doktor úrnak szólítanak, nem szokott közbeszólni. Ha megszólal, olyankor is inkább csak kérdez. Hümmög, jegyzetel. Már a nézésével jelzi, mi fér bele a beszélgetésbe, és mi nem. Aki ezt nem tartja be, azt finoman, de állhatatosan visszatereli az előrevivő gondolatokhoz.
- Oké, gondoljuk végig - vette vissza a szót Tivadar. - Totál kifáradva érkeztem ide. Pár hét alatt kipihentem magam. Ez amúgy hasznos volt, köszönöm. Most, hogy újra végigrágjuk, azt hiszem, ezt-azt végülis alakíthatnék az életvitelemen. Hiszen négy év alatt totálkárra hajtottam magam. Úgy gondolom, megkeményedtem ezalatt a pár év alatt. A következő összeomlás mondjuk hat év múlva esedékes. Vagy öt. De semmiképp sem négy és fél, amennyi ugye most eltelt. Ezt átbeszéljük, és már kezdhetem is, nemde?
- Ennyi lenne? - a guru visszanyerte az egyensúlyát. - Biztosan ennyi?
- Szerintem ennyi - így a hősünk. - De mondja meg Ön.
- Nem. Ön mondja meg.